HTC Hero - Élő szövet a fém vázon?
Érdekes dologra lettem figyelmes. Ami eddig egy rétegterméknek számító dolog volt, mostanra komoly térhódításba kezdett. Tisztában voltam eddig is azzal, hogy mi az a Google Android, mi a cél vele kapcsolatban és mi közünk lehet ehhez. De napjainkra egyre több témábavágó fórumon találkozok külön témaként ezzel az operációs rendszerrel a régiek mellett. Elérkezettnek láttam az időt, hogy én is kezembe fogjam először az első hivatalosan hazánkban is forgalomba kerülő Android-os telefont, a HTC Hero-t. Ahhoz, hogy minden információ jól használható legyen akár a laikusok számára is, nézzünk egy kis történelmet.
A Google szót mindenki hallotta már. Lassan egy világméretű "mozgalommá" nőtte magát. Az eleinte 2 főből álló csapat mára több száz embernek biztosít munkát világszinten. 1998-as megjelenésétől számítva hihetetlen karriert futott be a szolgáltatás. Kezdetekben a két alapítónak, Lerry Page-nek és Sergey Brin-nek egy közös célja volt: hatalmas adathalmazokból kiszűrni a nekünk kellő információkat, ezzel rengeteg időt spórolva. Az elmúlt évtizedben azonban az egyre tökéletesedő keresőmotor köré sok, széles körben ismertté vált szolgáltatás is társult: Toolbar, Adwords, Maps, Earth, Analytics, Chat, hogy csak a legnagyobbak említsem. később a Google-t is megérintette a mobilkommunikációs robbanás szele. Elkezdtek élénken érdeklődni a mobileszközökre fejleszthető termékek iránt. Viszont minden egyes alkalommal, mikor egy-egy ötletüket szerették volna megvalósítani, beleütköztek a különböző platformok közti falakba. Ezért 2005-ben hosszas ötletelés és gondolkodás után megalapították az Andoid márkanevet és persze a céget. Sikerült megnyerniük maguknak ehhez a projekthez meglehetősen nagy neveket a szakmából, így stabil lábakkal kezdhettek neki a térhódításnak. Alapötletük az volt, hogy Linux kernellel létrehozhassanak egy operációs rendszert, melyre a nyílt forráskód miatt mindenki fejleszthet, melyet módosíthat és formálhat. 2008 októberében hivatalosan is elérhetővé vált az Andoid, melyhez rögtön mellékelték az SDK kitet, így a fejlesztés is megindulhatott.
2008 október 22.-én a HTC elsőként dobott piacra Andoid operációs rendszerrel szerelt telefont, melyet Dream névre kereszteltek.
Később folytatták a Magic-el, majd tesztünk tárgyával, a Hero-val és a legújabb üdvöske a Tattoo.
Doboz
A doboz a mára elvárássá fajult, "Minél kisebb, annál jobb", elv mentén lett megtervezve, Kicsi, kemény. De az iPhone doboza óta nincs min meglepődni. A belső dobozt kitolva rögtön a telefon bukkan fel. Rajzos fóliával körbetekerve, biztonságba helyezve. Felső kartont kiemelve a doboz alján feltűnnek a tartozékok is. Érdekes, hogy nem átlátszó, hagyományos tapintású zacskóba vannak csomagolva a dolgok, hanem furcsa, gumiszerű nejlonba. Hálózati töltő, ahhoz európai adapter, USB kábel, sztereo headset és egy 2GB-os kártya a tartalma. Manapság már nem divat tartozék halmazt mellékelni a géphez. Hogy ennek mi a háttere, hogy utólag ,drágábban vegyük meg, vagy, hogy a piacra kerülő gép olcsóbb legyen, nem tudni. De mindenesetre kissé visszázs érzéseket kelt bennem, hogy egy nyamvadt tokot képtelenek beledobni a dobozba. Azért is különösen jó, mert utána akár hónapok telnek el, mire kis hazánkban lehet hozzá venni valami szütyőt. Addig meg marad az univerzális télapósapka....
A hős
Egy fekete színű került a kezembe. Kiveszem a dobozból és eszembe jut, hogy nem láttam a dobozban az akkumulátort. Megnézem mégegyszer, de nincs benne. Tenyeremen mérlegelve egyértelművé válik, hogy benne van a gépben. Elsőre nem tetszik ez a megoldás, hiszen köztudottan nem tesz jót az akkunak, ha, akár kikapcsolva is, folyamatos érintkezésben van a géppel. Kapcsolnám be rögtön, mint izgatott kisgyermek, de nem akarja... Na, majd feltöltöm és akkor... Első érzések kézbe fogva: kellemes fém és gumi borítás, nagyon jó fogás a döntött alsó résznek köszönhetően, igazán remek súly még akksival is, jól elhelyezett görgő a vezérléshez. Gombok csak a kijelző alatt vannak. Tetején egy 3,5mm-es jack csatlakozója. Na végre, gondolom, tudom tölteni a készüléket miközben a vezetékes headsetet használom. MiniUSB csatlakozó alul. A hátlapon a kamera és a hangszóró. Leszedem a hátlapot. Illetve szedném, de kissé furcsa megoldás elsőre. A felső felén, a jack mellett található kis résbe kell bedugni a körmöm és egy elsőre erőszakosnak tűnő mozdulattal "letépni" a hátlapot. Sokat úgysem fogom nyitogatni. És ekkor értem meg, hogy miért nem kapcsolt be. Az akksi körül belül is egy fólia van, mely a fogyasztás előzi meg. No, mégiscsak okosabbak nálam a HighTechCompany-nál. :) Oldalán egy hangerő fel-le vezérlő gomb van mindössze. Itt már erős a gyanúm, hogy a microSD kártya soltot a hátlap mögé dugták. Nosza, leszedem. És igen, a gép bal felső sarkában kapott helyet. Mindegy, manapság úgyis nagy a kapacitás, majd nem cserélgetem azt sem. Stylus nincs a gépben. Ez talán elsőre unszimpatikus, de ekkor még nem kapcsoltam be.
Power ON
Első érzések: gyönyörű kijelző, élő színek, ééés hihetetlen pontos és érzékeny kijelző. Rögtön az elején. Betölt. Nem akar copy-paste-elni, jelszót beállítani, idétlenkedni velem. Megy.A főmenü HTC-s. Felül óra benne laza időjárás jelentés. Alul ikonok sokat használt programokhoz: üzenetek, e-mailek, böngésző és naptár. Ja, itt említeném meg, hogy az Android alap esetben angolul beszél. Hogy őszinte legyek, nem reménykedem egy magyar változatban.
A főmenü gyakorlatilag 7 ablakból áll. Minden ablakot egy-egy oldalra csúsztatással érhetünk el. Ezeket az elrendezéseket Scene néven emlegeti a HTC. Gyárilag 6 elrendezést kapunk:
HTC
Social
Work
Play
Travel
Clean State
A 7 ablakból álló alapértelmezett, HTC state.
Érdekes és szerintem nagyon hasznos elgondolás. Bár nekem személy szerint az a tapasztalatom, hogy hiába vannak ilyen előre beállítható dolgok egy telefonban, az ember szinte minden helyzetben ugyanazt használja. Nagyon fontos erről tudni, hogy rengeteg lehetőségünk van a beálltásra. Készthetünk magunkat akár egy olyan ablakot, ahol a kedvenc partnereink vannak, akiknek ikon szerüen, kis képként jelenik meg hívó gombja. Kifejezetten hasznosnak találtam, hogy készthetek pl. egy olyan ablakot, ahol az általam legtöbbet használt programok indtóit helyeztem el. Gyakorlatilag be sem kellett mennem a menübe a használat során.
Mikor érdemben kezdtem használni, első dolgom volt, hogy az eddig megszokott és használt programjaimat, vagy azokhoz hasonlót keressek erre a gépre is. Tekintve, hogy számomra is újdonság volt az operációs rendszer, utána kellett olvasnom. Ugyanazon az elven müködik első sorban a szoftverek beszerzése, mint az iPhone esetében. Adott egy nagy virtuális piactér, ahova felpakolnak rengeteg programot, amiket letölthetünk, megvásárolhatunk. Először azt gondoltam, hogy fent lesz majd 50-100 program, hiszen nem annyira elterjedt az Android, mint egyéb oprendszerek. De kellemesen kellett csalódnom, hiszen tonnányi szoftvert találtam, melyeknek nagyon nagy része teljesen ingyenesen használható. Ezzel a módszerrel sikerült ráakadnom a keresett programokra. Találtam file kezelőt, RSS olvasót, GPS tesztert, vonalkód olvasót pl. Sőt, sok esetben ugyanazokat a szoftvereket találtam meg itt, amiket előtte iPhone-on, vagy Windows Mobile-on is használtam. Ilyen volt pl. a Background. Ebből is látszik, hogy számolnak ezzel az oprendszerrel, hiszen a programok megjelenésekor erre a platformra is fejlesztik azokat. Jó hir még, hogy nagyon sok játék is van fent. Eddig számomra az iPhone jelentette az etalont a játékok terén. Egyetlen más mobil eszközre sem fejlesztettek olyan szintü és minőségű játékokat, mint az almás telefonra. De most az Android babérokra tört. Nagyon igényes, minőségi játékokat találtam. És bár én magam maximum a logikai szórakozásokat kedvelem mobil eszközökön, de hiszem, hogy minden felhasználó találna magának valót.
Lehetőségünk van még külső eszközről való teleptésre is. Ehhez a HTC Sync nevü programra lesz szükségünk, melyet a hozzá adott memóriakártyára tettek a gyártónál nekünk. Lássuk az összekapcsolást.
Connecting robots
Mikor kibontottam a gépet és kézbefogtam, megnyugodva tapasztaltam, hogy szabványos MiniUSB-n csatlakozik és tölt. Ennek apropóján reménykedtem, hogy a szinkronizálás is hasonlóképpen kompatbilis lesz.
Sajnos nem. Meg kell, hogy mondjam itt ért az első csalódás. Az Andoid nem szinkronizál Active Sync-el, vagy Mobile Device Centerrel. Alapvetően a gépben három lehetőség van adataink mentésére vagy visszaálltására. Pc szinkron, Exchange, Google fiók. Exchange kilőve, bár már ezerszer megfogadtam, hogy megtanulom annak a használatát is. Google fiókom van, de kérem szépen én Outlook-ot használok, az az életem központja. Ezernyi név, naptárbejegyzés, feladat. Mindeddig ha telefont cseréltem, rádugtam a gépre, belőttem az Active Sync-et és már használhattam is az adataimat. De sajnos ebben az esetben bármennyire is elvakított a robotika, erősen csalódottnak éreztem magam. Feltettem a HTC Sync-et. A használat kezdetekor még XP-s voltam, igy ott indult a kapcsolat. A program értelemszerű, szép és kis igényű. Könnyen és gyorsan beállitottam, ugyanazon az elven, ahogy az Active Sync-et. Majd szinkronizálás indtása és elégedett hátradőles. 5 perc múlva mormogás, hogy azért ezt nem kéne, de egyszerre csak kész lett. Nézem a naplóját, üres. Egyetlen adatomat sem tette fel a galád. Na mondom, nem baj, biztos pillanatnyi elmezavar. Ismét szinkron, ismét semmi. Majd ez még vagy tiz alkalommal. Bevallom férfiasan, feladtam. Utánaolvastam én, de az újdonság mivolta miatt még senkinek nem volt ötlete. Tekintve, hogy folyamatosan csörgött a telefon, muszáj voltam felpörgetni az eseményeket. Gondoltam majd akkor felnyomom a Google acc-omba szégyenszemre és onnan leszedem. De sajnos ez sem ilyen egyszerü. Hiszen nincs kimondottan ilyen funkció sem az Outlookban sem a Google Mailben, hogy szinkron. Akkor jöhet a program keresés. Rövidke keresőoptimalizálást követően ráakadtam egy szoftverre, mely képes volt a feladatra, mire szükségem volt. Nen ingyenes. Remek....Ezt a gondolatszálat lezárom, nem vagyok büszke arra, amit tettem ekkor.
Elég annyi, hogy a feljebb említett szoftver egy kipróbálási célokból, a felhasználási jogokat sértő módon módosított változatával sikerült szinkronizálnom a Google Mail és az Outlook információit.
Miután lefutott a szinkron és meggyőződtem róla, hogy mindent feltolt, azonnal leszedtem a programot a gépemről és szentül elhatároztam, hogy legalább 5 emberrel vetetem meg, beleértve magam is.
Ez után a HTC-n beállítottam, hogy mi a felhasználónév és jelszó párosom és kértem, hogy nyomjon egy szinkront. WiFi-n lejöttek az adatok kb. 5 perc alatt. És minden ott volt. Kissé kesernyés volt a szám ize, hiszen törvényt kellett sértenem, hogy hozzájuthassak telefonszámaimhoz, ha már hozzámkerült egy Android. A cikk befejezésével egy időben immáron Windows 7 operációs rendszert használok, melyen jelentem, müködött a szinkron a HTC Sync-el, bár ismét nem tökéletesen. Sajnos, miután az elmúlt években lustaságból a First Name mezőbe írtam a teljes nevét minden kontaktomnak, így most Android alatt csak mindenhol telefonszámot látok. Úgyhogy használat során kissé nyögvenyelős volt.
Specifikáció
| Méretek | 56.4 x 113.2 x 13.8 mm |
| Súly | 127.57 g |
| Szoftver | |
| Operációs rendszer | Google Android 1.5 |
| CPU, Chipset | |
| Órajel | 528 MHz |
| Típus | Qualcomm MSM7525 |
| Memória, tároló | |
| RAM | 288 MB |
| ROM | 512 MB |
| Kijelző | |
| Típus | transzflektív TFT , 65536 szín |
| Méret | 3.2 " |
| Felbontás | 320 x 480 |
| Hang | |
| Mikrofon | mono |
| Hangszóró | mono |
| Csatlakozó | 3.5mm |
| Telefon | |
| Hálózatok | CDMA800, CDMA1900 |
| Adatkapcsolatok | cdmaOne, CDMA2000 1xRTT, CDMA2000 1xEV-DO Rel. 0, CDMA2000 1xEV-DO Rev A |
| Csengőhang | 40 szólamú, MP3 |
| Vibráció | Van |
| Kihangosítás | Van |
| Kezelőszervek | |
| Kijelző | Érintőkijelző&Trackball |
| Csatlakozások | |
| Memóriakártya | microSD, microSDHC, TransFlash, SDIO |
| USB | USB 2.0, 480Mbit/s |
| mini-USB | |
| Bluetooth | Bluetooth 2.0 + EDR |
| WiFi | 802.11b, 802.11g |
| Infra | Nincs |
| Multimédia | |
| FM rádió | Nincs |
| DVB rádió | Nincs |
| Navigáció | |
| Beépített GPS vevő | Van |
| Típus | Assisted GPS, QuickGPS |
| Fényképezőgép | |
| Fő kamera | 4.9 MP |
| Autofókusz | Van |
| Optikai zoom | 1 x |
| G-szenzor | Van |
| Akkumulátor | cserélhető |
| Kapacitás | 1500 mAh |
Namost. Ebből néhány dolgot érdemes kiemelni, amúgy köznyelven.
A processzor egy nagyon erős kis cucc. Miután életem első Andoid-os telefonját nyúztam, nincs összehasonlítási alapom ezen a rendszeren, de magát a hardvert ismerjük, nem lesz vele baj. Ráadásul ezzel a géppel számomra csodát tett.
Memóriáról igazából kárt szót ejteni, mert manapság minimum ekkora futtási memóriát és gyakorlatilag tök mindegy, hogy mekkora tároló memóriát építenek be, hiszen ott van a microSD kártya foglalat.
A kijelző egy érdekes felbontást kapott, de tekintve, hogy nem az eddig összegyűjtögetett, esetleg csak egy bizonyos kijelző felbontáson müködő szoftvereimet használtam, igazából mindegy is volt. Tény ami tény, nagyon szép. Éles, világos, jól látható képet ad, szinte minden használati körben.
Amiről még szót kell ejtenem, az a trackball. A HTC fanoknak már ismerős lehet a kifejezés, hiszen találkozhattunk vele az Artemisben. Akkor azért szerettem nagyon, mert képes volt egérként működni, ami helyenként meggyorsította a használatát. Aztán jó ideig nem adtak piacra ezzel a technológiával gépet. Most az elején egy kissé bosszantott, hogy őszinte legyek. Mert ha hozzáértem csak, annyira érzékeny volt, hogy azonnal reagált. Egy kicsit nehéz volt megszokni, hogy nem a klasszikus négy irányú kezelőszervet kellett használnom, hanem a gombot. De merem állítani, aki véglegesnek választja eme gépet, nagyon meg fogja szeretni.
Rádiót nem kapott. Hát ez engem nem zavar. Ha otthon vagyok vagy az irodában, szóljon az arra kitalált cucc, ha meg úton, szóljon az autó hifije.
Kamera: 4.9MP. Vesszőparipám a nagy számokkal dobálózás. Speciel soha nem használtam komolyabb célre a telefonjaim fényképezőgépét. De kétségtelenül volt már, hogy jól jött a zsebemben. A kamera átlagos. Semmi komoly érzelem nem szált meg miatta. Íme a tesztfotó:
G-szenzor. Mindenki tudja mi is az? A kezdőknek: gyorsulás érzékelő, melynek segítségével érzékeli a gép, hogy elforgattuk és eztán forgatja el a kijelzőt. Használhatjuk még bizonyos játékoknál és multimédiás alkalmazásoknál. Speciel én egy pozitívumot találtam benne: Ennek és egy ingyenes programnak a segítségével Jedi-set játszani. Magyarul kalimpálni jobbra-balra, szörcsögni hozzá és a gép pedig adja a lézerkard hangjait. Király. De egyébként az önkényes kijelzőforgatása engem zavar. Soha nem is használom.
Számomra igen fontos állomáshoz érkeztünk. A GPS vevő. Amikor megjött az első Hero, nagyon sokat pihent az asztalomon, mielőtt érdemben neki tudtam volna állni a tesztelésnek. De folyamatosan, akárhányszor ránéztem, az a furcsa érzésem támadt, hogy ez egyelőre felesleges hardver elem benne. Aztán mikor elkezdtem használni, az-az kb. 3 hete, akkor derült ki, hogy a Sygic-os fiúk megint megcsinálták az okosat. A Sygic Drive mellé, piacra dobták a Sygic Mobile-t, ami csak mobil eszközökre lett fejlesztve. És nicsak, ott van az Android is. Nosza, elszaladtam egy példányért. Bedugtam. És müködött kérem szépen. Nem is akárhogyan. Nem tudom mi van mostanság a gyártókkal, de úgy tűnik felfogták az ígényeket. A telefon bekapcsolás után kb. 2 perccel, a nyílt térbe kiérve azonnal stabil, 5 műholdas jelet adott. Elég sok géppel léptem már ki ugyanoda, az elé az ajtó elé, de eddig ez volt a leggyorsabb. Hála az égnek, ezt a szokását későbbi kapcsolatunk során is megtartotta. Nagyon gyorsan állt fel minden használat előtt. Sok esetben csak kedvtelésből kapcsoltam be, mert amúgy a szokott útvonalon mentem, de látni akartam ezt a sebességet. A Diamondomat pl. ronggyá verte a jel-vételi versenyünkben. A Sygic szoftvert most nem mutatnám be, de íme egy jól szemléltető videó róla:
